A csonthéjas gyümölcsöket, melyeknek ehető belsejét kemény, feltörhető burok borítja, évszázadok óta használják étkezésre, olajnyerésre. A héjasok a közel-keleti konyha fontos nyersanyagai. A középkori Európa az araboktól tanulta használatukat, akik nemcsak szószokat készítettek belőle hús- és szárnyasételekhez, hanem marcipánt, nugátot és egyéb édességet is. A spanyolok a közel nyolcszáz éves mór megszállás alatt sajátították el a diófélék konyhai használatát, és magukkal vitték receptjeiket az Újvilágba. A mandula a skandináv konyha egyik kedvelt alapanyaga, de Távol-Keleten és Afrikában is sokféle módon hasznosítják az étkezésben.

A diófa tekintélyes méreténél fogva már az antik világban is nagy becsben állt. Sok év kell ahhoz, hogy gazdagon termő fává terebélyesedjék, ezért a mondás is úgy tartja, hogy a diófát az unokánkak ültetjük. Korábban minden parasztudvarban állt legalább egy diófa. A gazda állította: távol tartja a lovaktól a legyeket, télen pedig olajat szolgáltat a családnak. Ma már tudjuk, hogy a dió a zsírsav mellett fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat is tartalmaz. Sok konyhában a héjasok többnyire kalóriagzdag, süteményekbe, tortákba kerülnek. Félig éretten az egész termésből befőttet és cukrozott gyümölcsöt, likőrt vagy bort készítenek. A dió remekül illik az érett sajtokhoz, márványsajttal kitűnő csemege. Olaszországban, Franciaországban a közkedvelt, aromás diómártást szárnyasokhoz sült halakhoz, főzelékekhezvagy salátákhoz is felhasználják.

A gyógyászatban évszázadok alatt méltó helyet vívott ki magának. Levelei, a termés zöld héja, a fa ágai és gyökerei fontos ásványi anyagok mellett csersavat és C-vitamint is tartalmaznak. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét. Szétmorzsolt levélforrázatával (két marék levelet 2 liter tejben 15-20 percig főzünk) különböző bőrpanaszokat - ekcémát, pikkelysömört - lehet gyógyítani. Ha ezzel a teával hajat öblítünk, színe kicsit sötétedik, fénye csillogó lesz. Idegnyugtató hatású gyógyfürdőt készíthetünk 50 dkg szárított diófalevélből hat liter vízzel felfőzve.

A mogyoró A-vitaminban gazdag. Édes íze van. Finom bőre pörköléssel távolítható el.

A mandula sokféleképpen használható fel. Édes és keserű változatát termesztik. Az édeset megtisztítják, forró vízbe dobják, majd barna héját lehúzzák, darálva, finomra vágva fogyasztható. A keserű mandula magjának lepárlásával aroma, bőrtápláló arcpakolás készül. A népi orvoslásban a keserű mandula zsíros olaját kipréselték, és az így maradt "mandulahúst" megőrölték, ennek forrázatát adták mosdóvízhez, zsíros és pattanásos arcbőr kezelésére. Vértisztítóként, légcsőhurutra, asztma, láz csillapítására is használták. A legújabb kutatások szerint a mandula olaja jelentősen mérsékli a kémiai rákkeltő anyagok hatását.