A világi gyógyítás rendszere a XVII. században jelent meg Tibetben Szongcen Gampo király uralkodásának idején. A király indiai, kínai és iráni orvosokat hívott az udvarába, hogy megismerjék egymás kultúráját. A tibeti krónikák szerint ezen az első orvosi konferencián történt meg először, hogy a különféle gyógyászati hagyományokat bemutató tanulmányokat és idézeteket lefordították tibeti nyelvre.

Az ötödik dalai láma idején felépült Tibet első kórháza és orvosi iskolája, mely egy hegyoldalon kapott helyet Lhaszában, a Potala palota szomszédságában. 1696-ban a csakpori orvosi akadémia szerzetesei rítusokkal gazdagította tantervét. A gyógyító istenségeket, a hosszú élet eléréséhez szükséges rítusokat és a különféle gyógyszerkeverékeket hívták segítségül a gyógyításhoz.

1916-ban, a tizenharmadik dalai láma idején Khenrab Norbu orvos ösztönzésére egy másik, Mencikhang névre keresztelt orvosi akadémiát alapítottak Lhaszában. Két további gyógyászati festménysorozat készült az ezt követő években, s szerepet kaptak a tibeti gyógyítók új generációjának képzésében.

A csakpori orvosi egyetemet 1959-ben lerombolták, elpusztult óriási könyvtára és a Szangye Gyaco által készíttetett eredeti festmények is. Ám a Mencikhang megmenekült, s bár a kínai szocialista ideológia korlátai között, de azért a hagyományos tibeti orvoslás eredményességének megbecsülése jeléül engedélyt kapott a működésre. Nemrég a Csakporit is újra megnyitották Dardzsilingben. Az intézen Trogava Rinpócse főorvos irányítása alatt működik, aki megtartotta a kapcsolatot a buddhista orvoslás és a gyógyítás művészete között.

Kapcsolódó cikkek
A Hagyományos Kínai Orvoslásról szóló sorozat
Mandalák
Mandala és meditáció