A reflexológia kifejezés hallatán a legtöbb embernek a talp kezelése, pontosabban a talpmasszázs jut eszébe, pedig ez a szó a gyakorlatban gyűjtőfogalom. Olyan területek kezelését jelöli, amelyeken keresztül hatással tudunk lenni az emberi szervezet több pontjára. Az egyik ilyen könnyen hozzáférhető "hely" a fül. A fül reflexterületének, ill. akupunktúrás pontjainak kezelése auriculoterápia néven vált ismerté. A fül kezelése két fő részre bontható. A hagyományos kínai orvoslás keretén belül a fűlakupunktúra a kezelés egyik önálló területe, a reflexzóna-terápia keretén belül pedig kiegészítő reflexterületként kezelik egyre gyakrabban.

A fül kezelésének története
A fül kezelésének története majdnem egyidős a hagyományos kínai orvoslással. Erre utaló leírásokat több régi orvosi tankönyv is tartalmaz. A legrégebbinek tartott mű címe: "Sárga Császár belső Klasszikusa (Neijing) című, orvoslásról szóló könyve. A keleti orvosi rendszerek mellett, több régi nyugati orvosi forrás is foglalkozik a fül gyógyító hatású kezelésével. Ennek a kiváló módszernek modern kori kidolgozása mégsem a régi korok orvosainak köszönhető. Egy francia pszichiáter (orvos?), Nogier, népi megfigyelés alapján kezdett foglalkozni a fül és a test különböző részei közötti kapcsolat feltérképezésével. Az Ő tollából jelent meg az első komoly nyugati írás a fül kezeléséről egy német akupunktúrás folyóiratban, 1957 (59?)-ben. Ezek után a fül, és az egyéb hasonló gyógyításra alkalmas területek vizsgálata felgyorsult. Későbbi kutatások azt támasztották alá, hogy a testen több reflexrendszer is található (a lábfejen, a hason, az arcon, az orron, stb.), és a test egésze hologram szerűen kivetül ezekre a területekre. Ezeket a holografikus kivetüléseket mikrorendszereknek nevezzük. A mikrorendszerek meghatározása Dale nevéhez fűződik, erről szóló ismereteit 1972-ben hozta nyilvánosságra. Bizonyított tény, hogy a mikrorendszerek energetikailag kapcsolatban vannak a hagyományos kínai orvoslásból ismert csatornahálózattal.

Folytatás itt